Mivel foglalkozol a civil életben? Geográfus és sportmenedzseri végzettségem van, mégis egy kicsit más területen dolgozom. Zöldterületi ügyintéző vagyok a DMJV Polgármesteri Hivatalában. Többek között a délkeleti városrész parkfenntartási-, köztisztasági munkálatainak koordinálását látom el, például fák ápolási-, kivágási-; fű kaszálási munkálatainak megrendelésével, ellenőrzésével; játszóterek-, kondiparkok állapotával, illegális hulladék elszállításával, egyéb közterületen zajló dolgokkal foglalkozom.
Mióta futsz? Gyerekkorom óta igazolt sportolóként nagypályán, illetve kispályán fociztam, tehát viszonylag jó alapokkal rendelkezem. Nagybátyám már akkor futott, amikor még nem volt „divat”. Őt gyerekként még biciklivel kísértem, akkor még az is fárasztó és unalmas volt számomra. Egyszerűen nem tudtam megérteni mit szeret benne és hogy lehet futni úgy, hogy nem a labdát kergeti. Egyik sógorom főleg hosszútávú teljesítménytúrákban leli örömét, illetve a tágabb családomban is van még teljesítménytúrázó. Az ők eltökéltsége mindig is példaértékű volt számomra és az elején nagy lökést adott, hogy rájöjjek, van élet a focin kívül is. Amatőr „focikarrierem” vége felé, hirtelen ötlettől felbuzdulva 2013.01.01-én egy újévi futáson kezdtem, majd 2015-től egyre inkább a futásé lett a főszerep.
Miért kezdtél el futni? Egy barátomat idézve: „azért futok, hogy kompenzáljak, szeretek enni-inni…” ez igaz rám is. A korombeliek, gyerekkori barátok lassan abbahagyták a csapatból a futballt. Családot alapítottak, - köztük én is – kicserélődtek a játékosok, már nem volt olyan a morál, mint rég, így én is fokozatosan leépítettem a focit. Ezzel párhuzamosan a feleségemmel és a fent említett személyekkel teljesítménytúrákra, majd futóversenyekre kezdtem járni. A rendszeres testmozgás, az edzésre járás szeánsza, a versenydrukk gyerekkoromtól fogva kíséri az életemet, ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, mindenképpen kellett valami, amiben ezt tovább örökíthetem, így kézenfekvő volt a futás. Mára a versenyzés láza kicsit megkopott, inkább a fej kiszellőztetése, az általános jó közérzet megőrzése a cél.
Hányszor edzel egy héten? Változó. Függ a rendelkezésre álló szabadidőmtől, a kedvemtől és az időjárástól is. Ami a futást illeti, általában 4-5 nap, de igyekszem minél több, más mozgásformát is beiktatni a hétköznapokba, például kerékpározás, erősítés.
Hol hallottál a Mozaik Medről először? Már nem emlékszem pontosan, de jó eséllyel a Facebook-on.
Miért jársz a Mozaik Med Közösségi futásaira? A régi futótársak sérültek, leálltak vagy más ritmusban edzenek, gyakorlatilag magamra maradtam. Így az utóbbi időben nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom, akkor megyek, amikor nekem jó, jellemzően hajnalban, kora reggel. A foci elmaradásával a dinamika is elszállt, kialakult egy komfortos tempó, állandósultak az útvonalak. A hosszabb futások, teljesítménytúrák belassítottak, elkényelmesítettek, rigolyássá, magamnak valóvá tettek.
Amikor épp beleuntam a magányos edzésekbe, felugrott a mozaikos közösségi futás lehetősége. Eleinte közbe jött valami, hogy eljussak, de azzal nyugtattam magam, hogy ez egy jel, nincs is erre szükségem, ne mondja meg nekem senki, hogy mit csináljak, ráadásul másokhoz sem nagyon tudok alkalmazkodni. A kíváncsiságom aztán csak elvitt egy edzésre, ami kellemes meglepetés volt. Tetszett, hogy igen népes a tábor, sokoldalú, az egyéni képességeknek, edzettségi szintnek megfelelően választható az edző csoport és volt pár ismerős is, akikkel legalább a bemelegítő körön tudtunk beszélgetni.
A gyorsító edzésekhez sosem fűlött a fogam – egyedül nehezebben is végzem el ezeket -, holott tudtam, nagy szükség van rájuk, mint ahogyan a bemelegítésre és a nyújtásra is. Ezek nálam rendszeresen elmaradnak, azonban, hála a Mozaik Mednek – ha sikerül eljutnom szerdánként – legalább heti egy alkalommal elvégzem a bemelegítést-nyújtást és a magasabb pulzus tartományt is megmozgathatom.
Mi a célod? Mit szeretnél elérni a futásban? Élethosszig futni, mozogni. Amíg nem jár tartós sérüléssel, természetesen az egyéni eredményeimen (21, 42, 100 km, egyéb) javítani, hosszútávokon is tervezhetően, a megingásokat, görcsös állapotokat minimalizálva lehozni. Sajnos a versenyek nevezési díjai elszálltak, így egyre kevesebb olyan lesz, amire elmegyek. Az új helyek felkeresése, kéktúrázás, geogózás az, ami közép- hosszútávon felválthatja ezeket.
Szoktál-e versenyeken indulni, ha igen, milyen távokon? Igen, szoktam, különben nehéz lenne motiválni magam a nehezebb időszakokban. Mondhatom, hogy mindenevő vagyok, de a kedvenc távjaimat elsősorban a terepmaratonok, az 50-60 km-es hegyi versenyek, teljesítménytúrák teszik ki (aszfalton nem is igazán szoktam versenyezni). Ezek már kellően hosszúak ahhoz, hogy ne kelljen gyorsan futni, de még az élvezeti érték is megmaradjon (persze ez nem mindig sikerül, olyankor kicsit sétálgatok, dúdolgatok, szitkozódok, közben nagyon várom a végét). Az idei évre az UTH Szent László és a Vadlán Ultra hosszú távja a fő verseny céljaim.
Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb? Kimagasló eredményeim nincsenek, de talán a Mátrabérc (TT és Trail) teljesítésekre, a 100 km fölötti versenyekre és az ez idő alatt szerzett rengeteg barátra, ismerősre vagyok büszke. A büszkeségem inkább eszmei jellegű. Örülök, hogy életmódom által kislányommal is sikerült megszerettetni a SPORTOLÁSt, tornázik és több futóversenyen is rajthoz állt már, bízom benne, hogy legalább amatőr szinten az Ő élete része is lesz.
Mit üzennél azoknak, akik még csak kacérkodnak a futás gondolatával? Olvassanak cikkeket, hallgassanak motiváló interjúkat, beszéljenek régóta futó ismerőseikkel, kérjenek szakmai segítséget. A lényeg, ne hirtelen akarjanak változást elérni, nagy távokat leküzdeni és a legfontosabb, hogy legyen egy távlati céljuk, amit el szeretnének érni a futással. Türelmesen séta-kocogás kombóval egyre kijjebb lehet tolni a határokat, az elején ez célravezető lehet. Erre pl. a Mozaik Med futóközösség kitűnő lehetőség, ezért is ajánlottam már másoknak, akik azóta rendszeres résztvevői az edzéseknek. A Mozaik Med mellett van még a városban néhány olyan szerveződés, esetleg facebook csoport, ahol futóbarátokra lehet szert tenni, közös futásokon lehet részt venni, telekocsikat lehet szervezni futókirándulásokra, teljesítménytúrákra.
Fokozatosság, rendszeresség, reális célkitűzések mellett előbb-utóbb eljön a várva-várt siker is.
Egyre több barát, közös élmény, újabb és újabb célok, aztán már csak azt veszi észre, hogy minden pénzét a futásra költi.
Van-e valamilyen vicces sztorid futással kapcsolatosan? A leggyakrabban a nevem miatt alakul ki megmosolyogtató helyzet, a legtöbbször nem hiszik el, hogy ez a vezetéknevem. Ami számomra nem igazán, de másoknak valószínűleg poénos lehet, az az, hogy habár elvégeztem a bronzjelvényes túravezetői képzést, ennek ellenére még navigációval is gyakran elkavarok, így általában a kiírthoz képest jóval többel fejezem be a versenyeket.
