Sziasztok!
Hegedűs-Szenteczki Péter vagyok, Debrecenben élek és hivatásomnak tekintem, hogy embereknek segítsek abban, hogy hosszútávon megőrizzék egészségüket. Ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak, nekem is sok mindenen át kellett mennem, hogy hitelesen tudjam képviselni a meggyőződésemet. Ennek elengedhetetlen része a mozgás. Nyilván mindenki azt a mozgásformát választja, ami száma a legcélravezetőbb. Nekem a futásra esett a választásom, nagyjából 5 évvel ezelőtt. Teljesen a magam elképzelése alapján vágtam bele, mindenféle koncepció nélkül, csak azért, mert jól esett. Egy idő után úgy gondoltam, hogy mégiscsak jó lenne valami célt kitűzni magam elé és elhatároztam, hogy lefutom a félmaratont. Emlékszem, akkoriban az egyik könyvesboltban láttam egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy “Utam az első félmaratonig”.
El nem tudtam képzelni, hogy lehet ebből könyvet írni?! Minden nagyképűség nélkül állíthatom, azóta több kötetet meg tudnék tölteni ezzel a témával. 
Az átgondolatlan felkészülésnek meg lett az eredménye, a vágyott félmaraton 13. kilométerénél egy fáradásos sípcsonttörést szenvedtem, persze akkor nem tudtam pontosan, hogy mi történt, ezért fogamat összeszorítva “lefutottam” a maradék 8 km-t, természetesen az eredmény értékelhetetlen lett. Itt volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy szakértő bevonása szükséges. Így kerültem kapcsolatba Bana Richárddal, aki válogatott kínzóeszközökkel ugyan, de talpra állított, rajta keresztül pedig megismertem a Mozaik Med csapatát is. Nagyjából egy év lábadozást követően Valu Tibor segítségével ismét nekivágtam a félmaratoni felkészülésnek, nem hagyott nyugodni, hogy kifogott rajtam. Teljesen nulláról kellett újrakezdeni, de a nagyszerűen felépített edzéstervnek köszönhetően, mindössze fél év munka után először egy 10 km-es távot futottam 49 perc alatt, majd sikeresen teljesítettem a félmaratont 1.54-es idővel. Kétségtelenül azóta is ezekre az eredményekre vagyok a legbüszkébb.
Egy év szolidabb futkározás után a fejembe vettem, hogy 42 évesen illene egy maratont is lefutni, így most ebbe a projektbe vágtam bele, szintén Valu Tibi iránymutatásával. Jelenleg heti háromszor futok, ami edzői sugallatra rövidesen négyre fog emelkedni. Könyvet nem tervezek írni, de lehet néha 1-1 történetet megosztok majd, már csak azért is, mert Bana Ricsi a hétvégi Mozaik Med csapatépítőn ezt fontosnak tartotta nyomatékosítani. Nem gondolom, hogy olyan őrült nagy motiváció lennék mások számára, de másnap reggel Sipos Judit is megkért, hogy jó lenne, ha írnék pár sort. Ha jel volt, ha nem, már így alakult. 
Mindenesetre számtalan dologra tanít a futás, amit az élet más területein is használni tudok.
Számomra talán a legfontosabb ilyen tanítás az, hogy például a félmaraton az mindig ugyanolyan nehéz, sosem lesz könnyebb. Az egyetlen ami változik az én magam vagyok, napról napra erősebb és felkészültebb leszek, ezáltal lesz könnyebb teljesíteni.
