Sziasztok!
Körtvélyessyné Molnár Klaudia vagyok, 38 éves. A férjemmel és 2 kisfiammal élek Debrecenben.
Matematikusként végeztem a Debreceni Egyetemen, de teljesen más területen dolgozom irodistaként. A napi 8 órás ülőmunka kompenzálásaként futok és jógázok.
Gyermekként csak a kötelező testnevelésórák keretein belül mozogtam, a suliköröket rendre elcsaltam, lesétáltam. A 20-as éveim elején egyre nyílt az érdeklődésem az egészséges életmód iránt és mélyült bennem az érzés, hogy a későbbi egészségemért a jelenben kell tenni. Ez motivált abban, hogy a mindennapjaim szerves részévé váljon a mozgás. Mindenevő voltam, az alakformáló torna, aerobic, spinning, jóga, tae bo, minden jöhetett, kivéve a futás. Mert azt bizony nem tudtam. Többszöri próbálkozás után el is könyveltem magamban, hogy én bizony futni sosem fogok tudni. Akkor tört meg a jég, amikor az államvizsgára készülve hetekig szinte ki sem mozdultam a szobámból. Megfogadtam, hogy nem adom fel és lefutom életem első kilométerét. Elengedtem az időt, a sebességet és csak az motivált, hogy jussak el egy kijelölt pontig. Majd a következőig. És az azutániig. Egyszer csak azt vettem észre, hogy oda-vissza is megvan a táv és szép lassan elkezdtem gyűjtögetni a kilométereket. Megszerettem.
Élveztem, hogy minden nap legyőzhetem kicsit magam, hogy kitolhatom a határaimat és olyan távot is el tudok érni, amire korábban azt gondoltam, hogy soha.
Aztán jöttek a gyerekek, majd újra munkába álltam, egyre nehezebb lett. A férjem mindig támogatott abban, hogy ily módon is kikapcsolódjak, de a kedvem, az állóképességem és a motiváció hiánya miatt megritkultak a futós edzéseim. Nagyon akartam, ezért minden évben voltak kisebb fellángolásaim, de hiányzott egy érzés. Amikor egész nap ott motoszkál a fejedben, hogy hazaérsz, átveszed a sportcipőt és indulsz. Mert a zsigereidben is arra vágysz, hogy fuss. A jóleső fáradtságra, ami elárasztja a tested. Az elégedettségre, hogy igen, ma is tettem valamit, hogy jobb legyek, hogy jobb legyen minden.
A Mozaik Med Futóközösségről pár éve hallottam először, de akkor abban a periódusban voltam, amikor nyűg volt a mozgás. Tavaly szeptemberben eldöntöttem, hogy nem várok kedvre, jó időre, napos délutánra, szélcsendre, megfelelő energiaszintre. Heti kétszer el kell menjek futni. Az ott kicsit átbillentett fejben és úgy éreztem, egy plusz löketet adna, ha a Mozaik Med közösségi futásokhoz is csatlakoznék. Kicsit félve mentem el az első alkalomra, de az aggodalmam már az első alkalom után elillant. A közösség rögtön úgy fogadott, mint egy rég nem látott barátot. Beszippantott a jókedv, a lendület. Nem kellett sokat várnom a rég elfeledett és vágyott érzésre, amikor -5 fokban, egy órás futás után is úgy érek haza, hogy imádtam minden percét. 
Azóta töretlen a lelkesedésem.
Hihetetlen energiát ad a közösség ereje. Köszönöm Nektek, Mozaik Med-es csapat!
Jelenleg heti 2-3 alkalommal futok, összesen 30 km-re törekszem. Az idei céljaim között az első félmaratonom szerepel. Szeretnék egészséges maradni és példát mutatni a gyerekeimnek, hogy a mozgás a testi-lelki egészségünk fontos pillére.
Te, aki még csak fontolgatod, hogy futni kezdj, bizonytalan vagy magadban, vagy épp egy rossz periódusban vagy, döntsd le a korlátaid és bátran gyere közénk! Próbáld ki a mindig jó hangulatú közösségi futás motiváló erejét, hogy egészségesebb, fittebb és boldogabb lehess!
„Gyakran az az edzés legnehezebb része, hogy felvedd a futócipődet.” (Kathrine Switzer, hosszútávfutó)
