Sziasztok!
Sipos Judit vagyok, Debrecenben élek és pénzügyi asszisztensként dolgozom egy szoftvergyártó cégnél, emellett a Mozaik Med Sportegyesület munkáját segítem.
Egészen felnőtt koromig a sport nem játszott meghatározó szerepet az életemben, de azt is mondhatnám, hogy valahogy én és a mozgás összeegyeztethetetlen viszonyban voltunk. Még egyetemen is gyógytesit választottam, mert azt gondoltam, hogy az könnyű lesz. (Segítek, nem.)
„Futókarrierem” nagyjából 2018 áprilisában kezdődött, amikor (mivel imádok utazni) beneveztem a Wizz Air Debrecen Airport Run futóverseny 5 km-es távjára. Addig csak hébe-hóba futottam, így a verseny előtt pár héttel teljesen jogosan felmerült bennem a kérdés, hogy ekkora távot egyáltalán le tudok-e futni. Itt annyi kitekintést tennék, hogy nekem minden, futással kapcsolatos kérdésben szerencsémre volt segítségem, Kotra Zoltán volt kollégám. Ő addigra már többszörös maratonistának, félmaratonistának számított, így igazán hitelesnek tartottam. Segített, hogy hogy kell futócipőt választani, hogy öltözzek fel, hogy növeljem a távokat és mindig ajánlott versenyt. Soha nem felejtem el, egyszer megkérdeztem tőle, hogy amikor indul egy versenyen, mindig megállás nélkül, egy huzamban futja-e le a távokat? Erre az utólag már számomra is megdöbbentő kérdésre a válasza: „De hát Jucuska, ez egy futóverseny, persze, hogy végig futok!”. 
Ezzel a motivációs gondolattal felvértezve mentem le az Agrár pályájára és futottam le ’csak azért is’ egyben életem első 5 km-ét, igaz kb. 41 perc alatt.
Mikor 1-1 versenyen fáradtnak érzem magam és legszívesebben belesétálnék, mindig ez jut eszembe…ez egy futóverseny!
Próbáltam fenntartani a motivációmat, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül nehezen indulok el futni, keresnem kell egy csapatot. A Facebook hamarosan fel is dobta nekem a Mozaik Med ingyenes Közösségi Futásait, ahova 2019. március 16-án csatlakoztam. Akkoriban még nem volt 4 csoport, így rendszerint utolsóként értem vissza a csapathoz, sokszor úgy, hogy ők már elkezdték a nyújtást. Mivel egész jó öniróniával rendelkezem, szerencsére ezek nem viseltek meg. Tudtam, hogy lesz ez még jobb is. És így is lett, a rendszeres futással rengeteget javult a tempóm. Eleinte versenyezni sem szerettem, mert rendszerint túlstresszeltem, az Oxigén Kupa 2019/20-as évadát például olyan stresszesen kezdtem, mintha az életem múlt volna rajta. Szerencsére a fordulók számával fordított arányban ez csökkent. A 2. évadomban már magabiztosabban, ráadásul a Mozaik Med csapatában indultam és gyűjtöttem a pontokat. A célom: a szezon végére 25 perc alá vinni az időmet 5 km-en. A legutolsó fordulón ez sikerült is! Mindemellett legnagyobb meglepetésemre korosztályos első helyen végeztem. Ami azt is jelentette, hogy életemben először dobogóra állhattam. (Azóta is várom a szervezők jelentkezését, hogy valami adminisztrációs hiba történt. )
Továbbra sem tartom magam versenyzős típusnak, de ha találok egy jónak ígérkező versenyt és össze tudjuk a futóbarátokkal szervezni, már szívesen megyek. Ilyenkor általában 10 km-es távon indulok. Félmaratont futottam már többször, de hivatalos versenyen még soha. Most ez a célom, illetve, hogy külföldön induljak versenyen. A két hobbim csodás találkozása lenne ez, utazás és futás.
Az Oxigén Kupa versenysorozat egy nagyon jó visszaigazolás volt számomra, hogy a befektetett idő és energia meghozza az eredményét.
A futás által számos sikerélmény ér, ezáltal magabiztosabbá válok, ami a hétköznapjaimra és a munkámra is pozitív hatással van.
Jelenleg heti háromszor futok. Hétfőnként a futós barátaimmal önszorgalomból elkövetett intervall edzéseken igyekszünk a tempónkon javítani, szerdán Közösségi futásra járok, hétvégén pedig igyekszem egy hosszabbat futni.
A szerdai Közösségi Futásokra már nem csak azért megyek, hogy sportoljak és fejlődjek, hanem azért is, mert szeretem a Csapatot és az általa képviselt szellemiséget. Itt tényleg csak egy dolog számít, ami mindannyiunkban közös, a futás szeretete. Jó érzés egy olyan csapathoz tartozni, ahol összetartás van, ahol a tagok önzetlenül segítenek egymásnak és biztatják, motiválják a másikat. Mivel rengeteg pozitív energiát kapok én is a kezdetek óta, igyekszem ezt vissza is adni, többek között azáltal, hogy segítem az Egyesület munkáját, ezen keresztül pedig a Közösséget.
A virtuális versenyek, a csapatépítők, a versenyeken való kitelepülések vagy az I. Nyíregyházi Futófesztivál szervezése mind-mind olyan élménnyel gazdagítottak, amelyeket soha nem felejtek el! Fantasztikus érzés ezeknek a részese lenni és értéket teremteni!
Azt gondolom, a legfontosabb az, hogy rendszeresen mozogjunk. Mindenki találja meg a számára legmegfelelőbb sportot, amit be tud építeni a mindennapjaiba és szívvel csinálja. Ha ez a sport pedig a futás, akkor a Mozaik Med Közösségtől elképzelni sem tudok jobbat!
