Hermanné Zagyi Évának hívnak, 47 éves vagyok, egy fiú gyermek édesanyja és egy hét hónapos csodálatos gyermek nagymamája. Nyíregyházától körülbelül 27 km-re élek Ibrányban, de Nyíregyházán dolgozom egy irodában.
Gyermekkoromtól kezdve mindig szerettem mozogni, a sport az életem része volt. Több sportágban kipróbáltam magam, röplabdáztam és küzdősportra jártam, ritkán futni is elmentem. A tanulmányaim befejezését követően a sport háttérbe szorult, de körülbelül 15 évvel ezelőtt ismét úgy alakult az életem, hogy lehetőségem nyílt sportolni, ekkor kezdtem el futni majd keresztedzésként ismét a küzdősport mellett döntöttem. Munkahelyemen a munkaidőmet íróasztal mellett, számítógép előtt töltöm, ezért még inkább úgy éreztem, hogy tennem kell az egészségem megőrzése érdekében valamit. Olyan tevékenységet kell választanom, amely a szabadban is végezhető, így szép lassan elkezdtem beépíteni a mindennapjaimba a futást. Volt, hogy úgy alakult, hogy hajnalban keltem és elmentem kocogni, aztán a korai futásokat a munkaidő kezdő időpontjának változása miatt átcseréltem az esti időszakra, de a hajnal négy órai kelés megmaradt, mert így minden feladatomra elég időt tudok szánni. A befektetett energiám és időm lassan megtérült, sokkal terhelhetőbbé és energikusabbá váltam, az állóképességem lényegesen megnőtt. Célom, hogy minél tovább megőrizzem az egészségem, minél tovább tudjak aktívan és fitten élni.
Azt gondolom, hogy ha az embernek céljai vannak az életben, akkor azért érdemes áldozatokat hozni, tenni kell a változásokért.
Sokáig egyedül futottam, aztán pár éve egy ismerősőm által hallottam a Mozaik Med Futóközösségről, majd a 2019-ben megrendezésre került jótékonysági Csillagfutáson láttam a közösség néhány tagját együtt futni a rendezvényen. Ahogy róttuk a köröket, többször elfutottunk egymás mellett, ekkor hallottam a tagok egymás felé intézett segítő, buzdító és lelkesítő szavait. Kivülállóként is magával ragadó volt látni a közösség erejét, összefogását. Ezt követően számomra először 2020.06.23. napján nyílt lehetőség arra, hogy a Futóközösséggel fussak, melyre a Szent Iván-éji varázslatos futás alkalmával került sor. Itt találkoztam először a Mozaik Med tagokkal, ekkor futottam először a Futóközösségben. Ezen az estén hallottam, hogy az első futást követően lehet csatlakozni a csoporthoz, melyet én akkor este meg is tettem. A következő héten már ott is voltam az első hétfői közösségi futáson, majd pár hét elteltével csatlakoztam a vasárnapi tokaji hegyi futásokhoz is. Fantasztikus élményekben van részünk minden egyes alkalommal, nagyon jó hangulatban telnek el a találkozások, a futások végén tapasztalatokat cserélünk, jókat beszélgettünk, jó barátságok szövődnek.
Korábban a kilométereket nem számolva, időt nem nézve futottam, amely a motiváló közösségi futások során lassan megváltozott. Sokat tanultam, még többet fejlődtem és lassan kedvet kaptam arra is, hogy versenyeken vegyek részt. Első ilyen alkalom a Debrecenben megrendezett Oxigén Kupa volt, ahol csapatban indultunk, majd a következő versenyre a pandémia idején került sor, mely a Mozaik Med által rendezett virtuális futás volt, ahol életemben először kétszer lefutottam a félmaratont. Nem volt célom, hogy versenyezzek, vagy nagyobb távokat fussak, de a futótársak pozitív beszámolói és élményei lassan meghozták az én kedvem is.
Nagyszerű érzés csapatban, egymást buzdítva versenyezni, együtt örülni az eredményeknek.
Minden kezdő futónak azt tudom tanácsolni, hogy: "Soha ne adja fel az álmait, ne futamodjon meg a kezdeti nehézségek miatt, mert minden befektett energia és idő bőségesen megtérül és a javunkra válik."
A futás rengeteg pluszt hoz az életünk minden területén és ami a legfontosabb, hogy segít megőrízni az egészségünket.
